Külön kassza vagy közös kassza a házasságban? Vagy valami egészen más?

Közös kassza vagy külön kassza legyen a családban? Időről időre előkerül ez a téma a Bravúros Beosztók csoportban. De vajon melyik a valóban üdvözítő módszer, amelyik mellett több minden megvalósítható? Mikor nincs vita a pénz körül és mikor érzi mindenki jól magát a bőrében? Vajon tényleg az a kulcskérdés vajon közös vagy külön kassza legyen vagy esetleg valami egészen más a kulcsa a sikernek? Nézzünk akkor olyan működő modelleket, amelyek az olvasóimnál bevált, direkt nem én hoztam elméleti példákat és láss csodát van a külön és közös a kasszára is példa:

Külön kassza, működő modell:

• Rezsit és az élelmiszert felezzük, utána mindenki saját maga gazdálkodik, jó ez nekünk így, még soha nem volt vitánk a pénz körül.
• Van közös és külön pénz is, megbeszéltek szerint.
• Mikor a férjemhez költöztem a fiammal, akkor külön kasszán voltunk. Van egy összeg, amit minden hónapban átutal nekem, hozzájön az én bevételem, abból rendezem a rezsit és a háztartást. Marad a számláján, abból tankol a 2 kocsiba, vásárol… Én szintén vásárolok. Megtakarítást külön gyűjtöm. Sose vitázunk. Teljesen, jó így.
• Csináltam egy borítékot a hűtőajtóra, mind a ketten berakunk 60.000 Ft-ot fejenként és abból megy a rezsi, bevásárlás. A fizetésünk többi részéből mindenki azt vesz magának, amit akar vagy akár félre is tehet belőle.
• Én nem akartam közös számlát nem akarok függni senkitől és ne mondja senki, hogy ő tart el. Külön számlánk van ez nekünk jó. Mivel a férjem többet keres így ő fizeti az albérletet, számlákat. Én a gyerekek kiadásait és a kaját. Most gyes mellett is dolgozom, mert szükség van az én fizetésemre is. Sosem volt gond a pénzből.

Közös kassza, működő modell:

• Teljesen közös kassza, mást el sem tudnánk képzelni.
• Nálunk minden közös én kezelem a pénzt, mert a férjem is tudja, hogy az ő kezéből kifolyna.
• Mi mindenben közösen gazdálkodunk, függetlenül attól ki mennyit rak be. Volt olyan, hogy én hoztam haza több százezret, párom épp semmit. Most épp fordítva van. De ez egyikünk számára sem probléma, hiszen közös életet vállaltunk fel anno.
• Közös kassza, közösen vezetjük a költségvetést. Napi kiadásokon felül minden pénzmozgást megbeszélünk, hiába hozza ő haza a többet, ugyanúgy megkérdezi, hogy belefér-e szerintem a havi keretünkbe mondjuk valami új kütyü. Én is megkérdem a nagybevásárlás rendelésénél, hogy neki kell-e még valami vagy túlzásnak tart-e valamit. Egy csomó impulzusvásárlástól megkíméljük így egymást. Ha én akarok valami drágább dolgot venni magamnak, akkor sincs az, az érzésem, hogy kuncsorognom kéne érte. Szerencsés vagyok.
• Férjem hazaadja a fizuját, én is belerakom a sajátomat, és én rendezek mindent, de aztán tényleg mindent!
• Nálunk is csak közös számla van, én vagyok a „pénzügyminiszter”.  Én úgy gondolom, hogy a házasság attól házasság, hogy minden közös, mindent megbeszélünk. Ez nem azt jelenti, hogy engedélyt kell, hogy kérjünk egymástól egy gombóc fagyira.

  És ami nem működött és most sem működik igazán (itt is van közös és külön kassza is):

• Vonják tőle a tartásdíjat, mert egyébként egy fillért sem látnánk.
• Albérletet, rezsit, konyhapénzt fizettem, spóroltam, mert nekem volt jobb jövedelmem, az ex meg szórta a saját pénzét… Na ne!
• Az én lakásomban laktunk, innentől fogva úgy gondolta, minden lakással kapcsolatos költség az enyém. Mindene megvolt, mindent használt, de nem járult semmihez hozzá, mert ugye az, az enyém. Rezsi felét fizette. Ezzel a hozzáállással nem folytattuk tovább…
• Gyes-en vagyok, azt sem tudom hol a férjem bankszámlája, még a pelenkára valót is el kell kérnem.
• Ingyen élő, nem szeret dolgozni, de azért legyen pénz, ilyen volt a hozzáállása. Kassza közös volt, de válás lett a vége, való igaz hogy az ember előbb utóbb kiábrándul az egyoldalúságból.

Ezeket a listákat elnézve egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nem a közös vagy a külön kassza a kulcs, hanem valami más, valami egészen más. Ha megfigyeled a működő listákat néhány dolog újra és újra visszacseng:

• Megbeszéltük, megegyeztünk, férjem is tudja…
• Jó ez nekünk így, bevált nálunk, működik évek óta, így tisztességes…

Tehát igazából két kulcspont van:

1. Meg kell közösen beszélni a pénzkezelési szabályokat, szokásokat, amihez utána mindkét félnek tartania kell magát, hisz született egy egyezség. Megbeszélték és nem úgy alakultak ki a szokások, hogy az egyik így gondolta, a másik meg úgy, de nem kerültek kimondásra a gondolatok, a szabályok. A jól működő családoknál nem feltételezésen alapul a családi kassza működése, hanem kommunikáción, megbeszéléseken. Természetesen egy-egy új életszituációban újra lehet, sőt kell beszélni a szabályokat pl. gyermek születik, munkanélküli lesz az egyik fél, közös ingatlanba költözés. És még egy nagyon fontos dolog: bármilyen akadályoztatás esetén, egyből jelezni kell a másik félnek, hogy hogyan oldják meg az átmeneti zavart, mert az egyik számít a másikra.

 

1. A másik visszatérő momentum a jól működő rendszereknél: jó nekünk így, nincs vitánk, nem kell megalázkodnom, ellenben a nem működő modelleknél ilyeneket lehet olvasni nem járult hozzá, kérni kell, egyoldalú volt, én spóroltam, ő költekezett…. tehát az egyik fél nem érezte jól magát lelkileg az adott szituációban. Aránytalanul sokat vállalt egyikük, megalázóan kérni kellett, teljesen más irányba haladtak: spórolás vs. költekezés, kihasználtnak érezte magát az egyik fél, tehát a rendszerben nem érezte jól magát.

És ezeket, szerencsére sokan érzik és tudják és van aki, meg is fogalmazta: „Ahány ház annyi szokás. Jól működhet a közös, de a külön kassza is, de csak ha megegyeznek a felek és nincs veszekedés. Az rossz, ha az egyik örökké spórol a másik meg két kézzel szórja a pénzt.” Összefoglalva a következő a lényeg: Több jó módszer is lehet, nincs egyetlen jó megoldás. Nélkülözhetetlen viszont a közös szabályok felállítása és a kommunikáció. Olyan szabályokat kell felállítani, amelyben mindkét fél jól érzi magát és kötelességének érzi, hogy a megbeszéltek szerint járjon el. Ha valami miatt mégis akadályoztatva van bármelyik fél, egyből jelzi és kommunikál keresve a megoldást. Természetesen egy új élethelyzetben pl. gyermek születése újra le kell ülni és meg kell beszélni az új, közös szabályokat.

Nem a közös vagy a külön kassza a lényeg, mindegyik működhet jól, a lényeg a közös akarat és senki ne érezze, őt bizony kihasználják. Ha ilyen érzése van valakinek, az sajnos hosszútávon megmérgezi a kapcsolatot, akár milyen szomorú is olvasni ezt. Sok év tapasztalata, mert elég sok család pénzügyi életébe belelátok.

És végső soron, ha nem tudjátok megoldani egyedül a pénzügyi problémákat, de egyébként szeretitek egymást és a családot egyben szeretnétek tartani, akkor segítséget kell kérni, ahogy ez a család is tette még időben. Kérlek, ne adjátok fel, mert sok esetben menthető a kapcsolat, ha csak az anyagiakon vitáztok. Legyen erre bizonyíték ez az ügyfél vélemény: „2014 őszén kértük fel Kingát, hogy közelről kísérje családi pénzügyeinket, és segítsen tanácsaival. Azt hiszem, nem túlzok, mikor azt állítom, sok más családhoz hasonlóan nálunk is a pénzügyek folyamatos feszültségforrást jelentettek: ha nem volt elég, akkor azért, ha volt, akkor, hogy mire költsük, hogyan osszuk be. Mindez megspékelve hitellel, kölcsönnel, tartozással. Kinga objektív mérleg lett kettőnk folyamatos csatározásában, olyan döntőbíró, akinek szavát mindketten elfogadtuk. Racionális, józan érveket hozott fel, mikor egy-egy kérdésben kikértük véleményét. Pénzügyeinknek online keretet adott, netes táblázatba írva mindhárman egyszerre nyomon követhetjük, mikor mire mennyi ment el. A táblázat elsajátítása, kiismerése időt és figyelmet követel, a pénzmozgások rendszeres rögzítése pedig olyan önfegyelmet, amiben nekem is, férjemnek is  fejlődni kell, mégis, ill. éppen ezért nagyon megérte megtanulni a módszert. Nagyon sokat tanultunk Kingától, sokkal türelmesebbek lettünk egymás iránt, és sokkal racionálisabban látjuk a pénzügyeinket, mint azelőtt. Mára a hitelkártyánkat teljesen lenulláztuk, a kölcsönt visszafizettük, tartozásainkat kiegyenlítettük. Pénzügyeink egyszerűsödnek, átláthatóbbá válnak, egymás hibáztatása helyett sokkal inkább a racionalizálásra, illetve a közös hibák kiküszöbölésére tudunk figyelni. Kinga fokozatosan engedi el a kezünket, lassan-lassan felnövünk a saját pénzügyeink tekintetében is. Érdekes dolog ez, mégis, úgy látom, nem mi vagyunk az egyetlen házaspár, akik ezelőtt nem tanulták meg, hogy hogyan is kell egy család anyagi biztonságát megteremteni, hogyan kell napról napra beosztani, felelős döntéseket hozni a nyugodt, biztonságos jövő és a biztos gyarapodás érdekében. Bátran és meleg szeretettel ajánlom Kinga tanácsadását mindenki figyelmébe. Kinga személyisége is tökéletesen alkalmas erre a szerepre, kicsit egy orvoshoz tudnám hasonlítani, aki tökéletes diszkrécióval kezeli a helyzetet, és megértéssel, segítő szándékkal  fordul a családunk problémái felé. Köszönjük szépen!” Kata és Laci