Legyünk őszinték, a pénzügyi tervezés egy fájdalmas folyamat, amikor feketén-fehéren látjuk, hogy a jelenlegi jövedelemszintünkbe mi fér bele és mi nem? A mai hírlevelemben is erről írtam, néhány konkrétabb kérdésre azonban a válasz már nem fért bele. A hírlevélre itt tudsz, egyébként feliratkozni.

Konyhapénz tervezése

„Nem tudom, hogy a pipadohány, a sör pl. már kényeztetés? És akkor, ha nyáron iszunk hét végen egy vörösbort az is az extra kategória? És a gyerekek menzája is külön számolandó? És az állatoknak vett vagy főzött étel? Szóval ebben nagyon szeretnék rendet tenni.” A szabályokat, a háziszabályokat igazából Te magad hozod. Én csak ötleteket tudok adni. Ami sokkal fontosabb, bármelyik csoportba is teszed, a betervezetthez tartsd magad. Én heti egy-egy sört, üveg bort, és valamennyi pipadohányt beterveznék a konyhapénzedbe, ha nem lennék nagyon kicentizett anyagi helyzetben. Egyben feltételezem azt is, hogy ezeket a tételeket adott esetben nem helyezitek a gyümölcs, a zöldség, a kenyér és a fontos élelmiszerek elé, csak akkor veszitek meg, ha van keret. A gyerekekre én külön keretet szoktam megállapítani, és a menzát abba rakom. Az állateledelt szintén beleraknám a konyhapénzbe, hisz nekik is kell enni. Ha nagyon nehéz anyagi helyzetben vagy, akkor más a helyzet, akkor a sörre, borra, pipadohányra költendő pénzt külön kezelném, és a fontossági sorrendben hátrébb sorolnám. Az állatoknak az étkezését azt belevenném a konyhapénzbe. „Engem az akciós termékek sodornak bajba. Megvegyem, ne vegyem. Mikor járok jobban? Folytonos dilemma…” Hozz létre egy akciós keretet a rendszeresen használt dolgokra, pl. 10.000 Ft-tal, akciós dolgokat ebből vehetsz, amikor megveszed az akciósat, írd rá a normál árat, amikor felhasználod, akkor az árát rakd be az akciós keretbe. Ha növekszik a kereted, biztos lehetsz, hogy jól csinálod, ha nem lesz egy idő után a keretben pénz, akkor biztos, hogy fölösleges dolgokat vásárolsz. A többi akciós tételnél pl. ruha, pedig egy kérdés segíthet, valóban szükségem van rá most?

Konyhapénz és a kontroll, a tervezés utáni elcsúszás:

 „Tervezni tervezek, de rendszeresen túllépem a keretet. Igazán a kaja vészes, bár a tanfolyamod óta sokat javult a dolog, hogy napra kiszámolom, még mennyit költhetek. De azért vannak elcsúszások, főleg egyéb kiadásoknál, amit nem is tudok jól tervezni.” Akkor mondhatjuk, hogy a konyhapénztervezés sínen van, ha a Konyhapénz-virtuóz Képző alapján szépen fejlődsz benne. Az teljesen normális, hogy nem megy minden tökéletesen elsőre, ez is egy tanulási folyamat, hidd el, hónapról hónapra jobb lesz. Csak ne add fel! Egyéb kiadásoknál, amin elcsúszol, írd fel, és gondold végig, hogy tudod azt is beépíteni a tervezésbe. Állapítsd meg, hogy fontosságilag hova sorolod! Ugye kevésbé fontos dolog nem előzhet meg fontosabbat. Ha így teszel, egyre kevesebb váratlan, egyéb dolog fog érni. Olvasd el a mai hírlevelemet is! „Mi van, ha kész a heti menü tervem, bevásároltam listával, de semmi kedvem azokat főzni. Vagy bármi közbe jön, és nem tudom megfőzni…ekkor borul a terv…és vele a romlandó élelmiszer is…vagy csak még én nem látom át rendesen ezt az egészet?” Valamit valamiért. Ingyen nem adnak semmit, de azért van néhány apró trükk, hogy ne is érezd rosszul magad.

• Variálj a héten belül tervezett ételek között, ezt én is gyakran megteszem, nem kell az adott napot kész ténynek venni.
• Ha maradsz a heti bevásárlásnál, amit lehet, fagyassz azonnal! Én a húsokat az aznapin kívül mindig konyhakészen lefagyasztom, pont azért, ha bármi változás van, ne kelljen kidobni. Ugyanezt tudod tenni a fagyasztható zöldségekkel, igaz akkor az már nem lesz friss, de legalább nem kell kidobni. Ha belefér még a keretedbe, vásárolhatsz olyan alapanyagot, ami éppen kedvedre való, ha nem, akkor gazdálkodj az otthon lévő alapanyagokból. Bizony van olyan, hogy az életben olyat is meg kell tenni, amihez nincs kedvünk, ilyenkor a spórolással elérendő célod lebegjen a szemed előtt, akár egy képet rakj is ki róla a konyha környékére. A menzán sem lehetett mindig azt enni, amit éppen megkívántunk.
• Tervezz menüt továbbra is, de csak aznap vásároljál be. Ha a tervhez képest mást kívánsz meg, akkor a kereted határozza meg, hogy belefér-e vagy nem? Ha nem fér bele, akkor sajnos marad az eredeti elképzelés vagy abból a keretből valami új, amit szívesen megeszel vagy nézz bele a mélyhűtődbe és a spájzba mivel tudsz gazdálkodni, ami már otthon van.

„Én régóta tervezek, de mindig közbe jön egy váratlan dolog, ami plusz pénzt visz el, mire oda jutnék, hogy talán most végre egyezek a tervemmel, ismét jön egy nagyobb váratlan kiadás. Más hogyan oldja ezt meg, mert én már régóta abban a cipőben járok, hogy egymás után romlik el a mosógép, gáztűzhely, hűtőgép és most vízcsapot is cseréltetnem kellene, mert csöpög ott ahol nem is szabadna!” Erre egy Bravúros Beosztó adott egy nagyon jó tippet. Írd össze az otthon található műszaki cikkeket (amelyeket valóban nap mint nap használsz), írd fel, mennyiből tudnád azokat most pótolni, ha elromlana és újat kellene venni.  Az árukat oszd el a várható használati idejükkel (ha nagyon drasztikus akarsz lenni, akkor a garanciaidejükkel) és ezt az összeget, vagy egy részét, amit reálisnak tartasz a megvalósítás szempontjából, tervezd be a fontossági sorrend tükrében egy-egy hónapra. Ebből a remélhetőleg havonta növekvő összegből tudsz javításra és pótlásra fordítani, amikor aktuális lesz. Persze az új rendszerre átállás nem fog egyik pillanatról a másikra menni.

Mi van, ha csökken a motiváció:

„Motiváció, motiváció, motiváció. Igaz, ha csinálom, a pénztárcám helyzete javul, ez elég motiváció kéne, hogy legyen? Mégis azt veszem észre, hogy kábé 3-4 havonta alábbhagy a lelekesedésem (hónapon belül pedig hó vége felé hehe, vajon miért…? ), és képes vagyok akár fel is adni, egy-egy hónapot nem írni, tervezni, stb.” A pénz alapvetően nem boldogít, viszont az általa elérhető célok igen. Azt gondold végig, milyen „luxusra” fogja futni, amire egyébként nem, ha a terv szerint haladsz. Erről a célról rakj a szemed elé egy képet, ha lankad hónap végén a kitartásod, akkor is lásd a célt. Valamint tedd fel a kérdést, mikor érzed jobban magad, ha kézben tartod, vagy ha fogalmad sincs, hogy állsz? Persze a struccpolitika rövidebb távon jó lehet, de hosszútávon? Légy őszinte magadhoz!

Tervezés változó nagyságrendű bevételnél:

„Hogyan tervezzen az, akinek vállalkozóként tervezhetetlen a bevétele vagy csak 1-2 hónapra előre lát. Azt leszámítva, hogy alapszabály, legyen 6 havi megélhetést fedező tartalékod, de nincs, még nincs, bár már régóta szeretném, csak ugye a tervezhetetlenség… Ördögi kör”) Ez a téma egy külön blogbejegyzést ér. Két gyors javaslatom van, mert erre nagyon összetett a válasz. Határozd el és legyen néhány hónapos – fél éves erős gatyameghúzás, amikor is csak a saját bér jellegű jövedelmeddel számolsz, kb. úgy, mint én a Családi túlélőtesztben. Sok-sok minden halasztható ennyi időre, ez alatt tudsz tartalékot képezni. Itt ne a lemondásra, hanem az áhított tartalékra fókuszálj, ami számodra a nyugalmat hozhatja meg. A másik, hogy visszamenőleg pl. 2-3 évre, összeírod, melyik hónapban, mennyi volt a kiadásod, bevételed és nyereséged. Veszed a havi nyereséged átlagát adózás után, és azzal tervezed a családi költségvetést. Viszont a táblázatba a két vagy három év átlagos adózás utáni jövedelmet írod, mert így fog csak kijönni, hogy lesz-e cashflow problémád.